A növényvilág az éghajlati- és talajviszonyok függvényében alakult ki. A sík területek rétjein és kaszálóin számtalan fűféleség nő. Nyár elején legszebbek a rétek, nagyon sok színes virág diszíti a mezőket.
     Megtalálható a tárnics, madársóska, kékibolya, kökörcsin, villás boglárka, nefelejcs, stb...
A hegyek lábánál, az alacsonyabb oldalakon, a Nyírben, Homlokbükk, Gáborútja, Pajtákdombja, Város területén a lombhullató fák övezete van: mogyoróbokrokat, nyír, szil, szádok, kőris- és juharfákat találunk.
       A hegyek déli oldalán: Mótra, Libán, Limbus, Veresbükk területén a 800 m-nél alacsonyabb résszeken a bükkfát találunk. A 800 méternél magasabban fekvő helyeken már a tűlevelűek vannak túlnyomó többségben. Ezek közül leggyakoribb a lucfenyő (vörösfenyő), utána következik a jegenyefenyő (fehérfenyő). A tiszafa még az 1800-as évek végén létezett Újfalu határában, valószínűleg erre utal a Tiszás dülőnév is.
   
           Az újfalvi erdők területei az idők folyamán alaposan összezsugorodtak, hiszen szükség volt kaszálókra, legelőkre. A fenti okok miatt írtották az erdőt, de létezett egy ésszerűtlen rablógazdálkodás és sajnos létezik ma is.
    Az erdőirtások helyén málnavészeket találunk, még előfordul a szeder is. Sok más vadgyümölcs található a erdős részeken: vadegres, vadribizke, csibkebogyó (hecserli), fekete áfonya (kokojza), vörösáfonya (havasi meggy) és erdei eper.
          Ugyanakkor a gyógynövények előfordulása sem jelentéktelen. Találhatunk páfrányt (ördögbordát) nyirkos erdőkben, hüvős patakok mentén, kamillát (székfűvirágot) elhagyott, megműveletlen területeken, kankalint (kakasvirágot) koratavasszal az erdők szélén, a réteken, ászpát (zászpát) patakok mentén, mocsaras, lápos helyeken, köménymagot (keménymagot) a kissé nyirkos réteken.
   
    Az erdős részeken és a réteken sok gombafajtát találunk: vargányát (hiripet), nagy őzlábgombát, rizikét (fenyőalját), galambgombákat, rókagombát, erdei csiperkét (csapirkát), szegfűgombát (fűgombát), keserűgombát.      
    A vadállományt a barnamedvék, szarvasok, őzek, farkasok, vadmacskák, hiúzok és mókusok alkotják. A madarak közül legjelentősebb a süketfajd, a feketerigó, a sas és a sólyom(vércse). A középkorban Újfaluban is sok család fogott be és idomított ki vadászsólymokat az erdélyi fejedelmek részére, viszonzásul mentesek voltak a katonai szolgálattól, adózástól. Ma az újfalvi Sólyom családnév őrzi e régi foglalkozás emlékét.

<<

>>