Gyergyóújfalvi hagyományok, szokások

Kenderes kalákák

    Községünkben évszázadokon át az asszonyok maguk készítették az ágyneműt, fehérneműt, ruházatot. Ehhez szükség volt a kender-, és a len termesztésére. A len- és kender termesztése a férfiak dolga volt, a többi az asszonyok dolga. A megnőtt kenderből először a virágos kendert nyűtték ki, majd amikor beérett a kender és len, azt is kinyűtték. Kévébe kötötték és a csűrökben kiverték cséphadaróval a magvakat, s a kévéket utána vitték áztatni. A falu határában lévő agyagásdó (Agyagastó) vizébe, a Marosba és a Visszafolyó patakba cölöpök közé rakták ázni ezeket, kővel megnyomtatva. 2-3 hétig is ott tartották, közben mustrát vettek, hogy jól kiázott-e? Ha jól megázott, kiázott, kiszedték onnan, alaposan kihabarták és otthon a kerítés mellé állították száradni. Miután jól megszáradt, következett a vagdalás. Vagdaláskor letöredezett a pozdorja nagy része. Ez még így nem volt elég. Fejekbe csavarták, sütés után betették a még jó meleg kemencébe. Miután innen kivették, egy keskenyebb lyukú (nyílású) vagdalón, a „tilón", kitilolták. Ezt is általában kalákával, segítségekkel végezték, hogy a még meleg kender- vagy len-fejek könnyebben kitilolódjanak. Erre a munkára rendszerint nem hívásra mentek a segítségek, hanem mindenki önként amikor meghallotta a szomszédban a tiló csattogását. Így szép, tiszta fejeket nyertek, amelyeket utána még gerebeltek, léheltek, hogy szöszös ne maradjon a szál. Azután fonták, szőtték. Tiloló kalákák végeztével murokkal édesített borsólevessel és hígpalacsintával kínálkodtak.
<<
>>
Erdélyi Top 10 - web statisztika, látogatottság mérés