Gyergyóújfalvi hagyományok, szokások

Juhnyírés (nyírás)

    Gyergyóújfalu határa hegyes vidék, sok legelője van. Évszázadokon át az állattartás volt a gyergyóújfalvi gazdák fő bevételi forrása. A juhok gyapjából a falusi gazdák felső ruházata került ki: házilag szőtték a nadrágnak, kabátnak való posztót, gyapjúkesztyűket, botosokat (lábbelire való harisnyákat), kapcákat stb. Abból készült, ványolással, a fehér székely harisnya. Ugyancsak ebből készültek az ágyterítők, takarók, vagy csergék (gyapjúlepedő), falvédők stb.
    Az újfalvi gazda a juhok után járó túró, sajt, orda bevételéből is hasznot húzott. A túró, sajt, orda egyik bevételi forrása volt, gyakran a gyergyószentmiklósi piacon értékesítette, „pénzt csinált" belőle. Július, augusztusban az erdei kaszálás, aratás idején mindennapi étel volt a reggeli túróspuliszka. Tehát a juhtartásnak meglehetős jó sikere volt, gazdaságilag kifizetődött.
    A juhnyírés (nyírás) ősi újfalvi szokás. Április végén, általában Szent György napkor, kihajtották a juhokat az esztenára, a juhpásztoroknak számba adták. Pünkösd harmadnapján (kedden) került sor a juhnyírésre.
    Ősi tavaszi ünnepség ez, mely évről-évre megismétlődött. A község egyik legvidámabb ünnepei közé tartozott. A gazdák befogtak jókor reggel a lovasszekérbe, hiszen a juhlegelő elég messzire esett a községtől, (15-20 km-re is), idejében oda kellett érni az esztenához, ha azt akarták, hogy még napvilág a juhokat megnyírják. Akinek nem volt lovasfogata, megkérte a szomszédját, hogy vitesse el az esztenára. Miután kiértek az esztenához, megittak 1-2 pohár pálinkát, falatoztak a tarisznyából, aztán megkezdődött a nyírás. A gazdák kiválasztották a nyájból a juhokat, egyenként került sor a nyírásra. Általában az asszonyok nyírták a juhokat, de a férfiak is végezték ezt a műveletet. Versenyeztek, ki nyírja szebben az állatokról a gyapjút (anélkül, hogy belevágna az állat bőrébe), ki nyírja egyenletesebben, és ki nyír meg több juhot.
    Ha elfáradtak, időközben pihenőt tartottak és játszottak is. A férfiak mindig valami csínytevésen törték a fejüket: megfogtak egy-egy nőt, behúzták a domboldalon, „megszánkáztatták a füvön". Vagy fenyőágat vágtak, megcsiklandozták azokkal a nők nyakát, esetleg szoknyájuk alatt is. Zenész is ment az esztenára, általában egy-egy tangóharmonikás, vagy egy szál hegedűs, nyírás ideje alatt húzta a nótákat, a szünetekben, játék közben, táncnótákat is húzott és táncolt idős, fiatal. Ez természetes volt, hiszen a juhnyírásra minden háztól ment a család apraja-nagyja.
    Aki hamarabb elvégezte a nyírást, mert kevesebb volt az állatállománya, vagy gyorsabban nyírt, segített az ismerőseinek, barátoknak, vagy rokonoknak.
    Délután, még jókor elvégezte mindenki a nyírást. Akkor kezdődött az evés-ivás, szórakozás! Minden család elővette a hazulról hozott elemózsiát, italt, és vígan falatoztak. Ruháikat terítették a gyepre, arra telepedtek. Általában 3-4 család ült le egy karimába, egymást kínálták étellel-itallal. Most már kezdett mind fesztelenebb lenni a hangulat. Evés után énekszóra került sor. A férfiak kezdtek mind „pityókásak lenni". A nők sem maradtak nagyon le, jó kedvük kerekedett, viccelődtek, élcelődtek egymással. Végül ismét táncra perdültek. Aztán a férfiak elmentek „vadburuslányt" hozni (vadboroslán, vadorgona). Feldíszítették az ágakkal a lovak szerszámait, a szekereket, még a kalapok mellé és a nők ruhájára is jutott a kisebb ágakból.
    A mulatság végén szekérre szálltak, a gyapjúval megtöltött zsákokat felrakták, azokra telepedtek, úgy hajtottak haza, hangos énekszó közepette.
    Igyekeztek, hogy még napszállta előtt otthon legyenek, hiszen az otthon maradt állatokat el kellett látniuk, s még inkább azért, hogy az otthon maradt falutársak lássák jókedvüket, ünneplésüket...
<<
>>
Erdélyi Top 10 - web statisztika, látogatottság mérés