Gyergyóújfalvi hagyományok, szokások

Trágyázó- és trágyalopó kaláka

    A községben időközben megszüntették a nyomásos rendszert, mert a népszaporulattal a föld egyre inkább kellett, mind nagyobb szükség volt a szántóföldekre.
    Ezért mind több trágyára volt szükség, a földeket trágyázni kellett.
    Akinek sok trágyája gyűlt össze, már nem fért az udvaron, a trágyarakásokban, elhívta a rokonokat, barátokat trágyahordó kalákába. Jöttek is szekerekkel, és reggeltől estig hordták a kijelölt parcellákra. Indulás előtt kaptak 1-2 pohár pálinkát, rá egy szelet kenyeret. Délben szintén 1-2 pohár pálinkát, hideg ebédet, kenyeret, szalonnát, túrót, hagymát, így dolgoztak estig. Este aztán két-három fogásos vacsora várta a kalákásokat. Általában füstölt disznóhúsból leves laskával, hús rántott pityókával, valamilyen savanyúság, s a végén iróspalacsinta, pánkó, csöröge.
    A legtöbb kalákás a kaláka befejeztével állatait hazahajtotta, bekötötte, nem sietett a vacsoráról haza, jókat ettek-ittak.
    Voltak gazdák, akiknek sok földje volt, de kevés állata, így trágyájuk nem volt elegendő, „trágyalopó" kalákát szerveztek. Ezek meghívták barátaikat, rokonaikat kalákába. Ebben az esetben a meghívott saját udvaráról vitt egy vagy két szekér trágyát, s ezért kapott aztán vacsorát. Este, egy megadott időpontra voltak híva a kalákások. Ilyenkor nagyon kitett magáért a gazdasszony. Polyékalevest főzött, ami az újfalviaknak szinte „nemzeti eledelük" volt. A marhahúst szeletekre vágták, mindkét felüket zsírban megpirították. Onnan kivették, forró vízbe tették. Jól bezöldségelve főzték babérlevelesen, gyúrt tésztából kiszaggatott málnaszemekkel adták fel, a levesből nem hiányozhatott az aszalt szilva sem. Ez egytálétel volt, benne zöldség, tészta, hús. Evés (vacsora) előtt pálinkára kalácsperecet kínáltak, evés után fánkkal kínálkodtak.
    Szokás volt a falopó kaláka is. Ezt inkább szegényebb emberek hívták, akiknek nem volt állatuk, amivel fát hozni. Ez nem egy nap alatt zajlott le. Ki, mikor tudta, és ideje engedte, akkor vitte a szekér fát. Természetesen 1-2 hét alatt azért lezajlott ez is. Amikor minden megszólított kalákás elvitte a fát, akkor egy este csinálták a közös vacsorát.
    Ezen kívül szokás volt házépítés alkalmával is kalákázni: a fedést és lécezést feltétlen kalákában végezték. A házbontást is, természetesen.
    Nem volt ritka a kaszálókaláka sem.
    Ezek a kalákák jó hatással voltak a falu társadalmi életére. Erősítették a rokonszeretetet, szorosabbra fűzték a barátságot, közelebb hozták a szomszédokat egymáshoz.
<<
>>
Erdélyi Top 10 - web statisztika, látogatottság mérés